A rajtaütés végrehajtása, erdei rajtaütések alapjai

A káosz az Airsoftos legnagyobb ellensége. Egy rajtaütés az egyik leghatékonyabb módja, hogy káoszt teremtsünk. Ebbõl a cikkbõl bárki megtudhatja az alapvetõ dolgokat, amelyek egy sikeres rajtaütés végrehajtásához szükséges, ami a legjobb Airsoft játékosokat is könnyû prédává teheti.

A rajtaütés az egyik leghatékonyabb támadási forma, ami egy gyalogsági parancsnok rendelkezésére áll. Lehetõvé teszi, hogy kihasználják egy roham összes kritikus elemét, mint a meglepetést, sebességet és az akció erõszakosságát, a maximális lehetõségig, ugyanakkor minimalizálják a saját erõkre esõ kockázatot. Egy jól tervezett és kivitelezett rajtaütés súlyosan csökkentheti az ellenség erejét. Egyetlen rajtaütés a gyõzelem lehetõségét teremtheti meg ott, ahol korábban esély sem volt rá. Ez egy nagyon hatékony taktika, amennyiben HELYESEN VAN VÉGREHAJTVA. Ebbõl a cikkbõl megtudhatjátok az alapvetõ információkat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valaki megértse, hogy mûködik egy rajtaütés, és õ maga is végrehajtsa azokat.

A RAJTAÜTÉS TÍPUSAI

Két formája létezik a rajtaütésnek. Az egyiket megtervezettnek nevezik. A másikat sietõs, vagy azonnalinak nevezhetjük. Mindkettõ hasonlít egymásra, ugyanazok az alapvetõ elemek szükségesek a sikerességhez, a különbségek a rajtaütés körülményeiben van.

Megtervezett rajtaütést egy meghatározott helyen és idõpontban terveznek meg az ellenség ellen. A felkészülés egy megtervezett rajtaütésre ugyanolyan, mint bármely támadásra. Információkat gyûjtesz az ellenség útvonaláról és célpontjairól. Ezen adatok alapján a csapat kidolgozza a támadási tervet. Miután a terv megvan, végig próbálnak minden fázist, a helyezkedéstõl a visszavonulásig. A fontos részleteket, mint a visszavonulási útvonal, kommunikáció, tûzirányítás, és támogatás, alaposan megbeszélik, és véglegesítik. Amikor a rajtaütés elkezdõdik, az alapos tervezés lehetõvé teszi képességeik maximális kihasználását, és a saját egységeik közötti zavarodás minimalizálását. A parancsnokok lehetõség szerint tervezett rajtaütést szeretnének végrehajtani, amikor csak lehetséges.

Az azonnali rajtaütések olyan rajtaütések, amelyeket egy váratlanul felmerülõ lehetõség vagy események alakulása miatt indítanak. Az Airsoftban akkor szoktak ilyen lehetõségek elõfordulni, amikor az ellenfél visszavonulásban van, vagy üldözi csapatunkat.

Egy másik lehetõség, amikor a csapat õrjáraton van, és ellenféllel találkozik anélkül, hogy azok észrevennék. A parancsnok megállapíthat egy jó rajtaütési pozíciót az ellenfél elõtt, és oda irányítja csapatát.

Mindig vigyázni kell azonban az ilyen spontán rajtaütésekkel. A csapat vezetõjének tisztán kell látnia a támadás lehetõségét, és cselekednie, mielõtt az szertefoszlik. A csapatnak rutinosnak kell lennie rajtaütésekben, és a parancsnoktól érkezõ minimális irányítással felállni a megfelelõ pozícióba. Amennyiben a csapat nem jártas rajtaütésekben, nem tanácsos ilyen azonnali rajtaütésekkel próbálkozni.

A RAJTAÜTÉSBEN VALÓ SZEREPEK

Minden rajtaütõ csapatot három részre tanácsos osztani. Ez egyes részek mérete nagy részben függ a feladattól, az ellenségtõl, a tereptõl, a rendelkezésre álló erõtõl, valamint az idõtõl. Akármekkora is a rendelkezésre álló erõ, azt megfelelõen kell elosztani.

Blokkoló csoportok: Kettõ ilyenre van szükség ahhoz, hogy a támadás sikeres legyen. A blokkoló csoportok a bal és jobb szélsõ oldalán helyezkednek el a támadó csapatnak. Feladatok a többi csapattag riasztása az ellenfél közeledtére. A támadás megkezdése után pedig ezek a csapatok akadályozzák meg az ellenfelet, hogy visszameneküljenek abba az irányba, amelyrõl jöttek, vagy hogy tovább haladhassanak az eredeti irányukba. Továbbá ezek a csoportok állítják meg az esetleges ellenséges erõsítést, hogy megmentsék a csapdába eset társaikat.

Kivégzõ csoport: Mint a neve is mutatja, a kivégzõ csoport tûzerõt, pontosságot, meglepetést és sebességet használ, hogy megsemmisítse az ellenséges erõket. Ez a csapat általában a blokkoló csoportok között helyezkedik el, meglehetõsen egyértelmû feladattal. Tagjai célzott lövéseket adnak le az ellenség „kivégzési zónában" rekedt tagjaira, ameddig senki sem marad "életben". Miután a lövöldözés abbamaradt, a kivégzõ csoport feladata lehet még az ellenfél átkutatása hírszerzési információk után, azonban ha a rendelkezésre álló idõ rövid, a kivégzõ csapatnak célszerû visszavonulni olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges.

Biztosító csoport: Ez egy opcionális (bár ajánlott) része a támadó csapatnak. A legtöbb rajtaütés elleni kiképzés ellentámadást javasol a rajtaütõ csapat pozíciója ellen. A biztosító csoport megakadályozza az ellenséget, hogy eljuthasson a saját egységek pozíciójához. A támadás végeztével pedig védelmi alakzatot vesz fel a fõ erõ mögött, akik esetleg kevés lõszerrel rendelkeznek. Azonban ez a csoport csak egy ajánlott része a rajtaütésnek. Elõfordulhat, hogy a rendelkezésre álló emberek száma nem teszi lehetõvé a biztosító csoportot. Ebben az esetben feltehetõleg a legjobb taktika agresszíven támadni, majd menekülni. Semmi szükség a környéken lenni, amikor az ellenfél kezd magához térni.

Néha szükség van arra, hogy egy csoport több mint egy feladatot lásson el, különösen, ha a résztvevõk kevesen vannak. Amennyiben ez a helyzet, fontos, hogy szorosabban legyenek a sorok, ami lehetõvé teszi a csapatagok koordinációját, valamint kölcsönös támogatását.

Jó helyszínek rajtaütéshez

Hogy hol fog egy rajtaütés lezajlani, azt az ellenség dönti el. A támadók azt dönthetik el, hogy mikor, és milyen feltételekkel tegyék azt. A rajtaütések sikeresebbek, amikor olyan terepen történnek meg, amit az ellenség a sajátjának gondol. A kisebb készültség mellett, egy ilyen támadás elõnye még az is, hogy az ellenség harci kedvét is megtöri. Továbbá elõfordulhat, hogy az ellenség kénytelen értékes erõforrásokat elhasználni a hátországának védelmére, így gyengítve az általános helyzetét. A II. Világháborúban a partizánok támadásai Németországot arra kényszeríttette, hogy több tízezer katonája az utánpótlási és kommunikációs vonalakat õrizze. Ez jelentõs mértékben hozzájárult a szövetségesek számos gyõzelméhez. Akármi is a helyzet, fontos hogy megbizonyosodjunk az útvonalról, amit az ellenfél használ (például: ösvény, visszavonulási vagy utánpótlási útvonal).

A pontos rajtaütési hely meghatározásához lehetõség szerint olyan területet kell választani, amely megfelelõ szintû fedezéket és álcázást biztosít, ugyanakkor viszonylag nagy belátható teret engedélyez. A magaslati helyszínek ideálisak, mert lehetõvé teszik a támadóknak, hogy lefele tüzeljenek, míg a védõket kényszeríti az ellenkezõjére, ami különösen hátrányos, amennyiben közeli célra, vagy fekvõ helyzetbõl tüzelnek (ami feltehetõleg az ellenfél helyzete lesz támadás után). A magaslati helyek ellen továbbá nehezebb rohamot intézni.

Az álcázás létfontosságú. A támadó csapatnak képesnek kell lennie arra, hogy elbújjon, és úgy várja az ellenséget, amíg az a kivégzõ zónába nem ér. Nagyon alkalmas helyszín álcázására, ahol a növényzet változik, mint például egy erdõ vége, vagy az út két oldala. Fontos, hogy résztvevõk álcázzák mind magukat, mind a torkolattüzüket. Így, miután a lövöldözés megkezdõdött, az ellenfél nem tudja a támadók pontos helyzetét meghatározni.

Kívánatos továbbá, hogy a támadó csapatnak fedezék álljon rendelkezésére, míg az ellenfélnek semmi, vagy annyira kevés, amennyire lehet. Miután nem valószínû, hogy egy ilyen helyet lehet találni, ezért kompromisszumot kell kötni. Egy átlagos ember 10 másodperc alatt 70 métert tud futni. Körülbelül 2-4 másodperc szükséges, hogy egy ellenséges katonát beazonosítsunk, és célzottan támadjunk rá. Tanácsos tehát legalább 20-30 méter nyílt területet hagyni minden irányba a kivégzõ zónában.

Számításba érdemes venni továbbá az ellenség erõsítésének helyzetét, és lehetséges útvonalát a rajtaütési területbe, valamint elfele onnan. Így tudhatod, merre kell, és merre nem szabad menni.

Egy másik kritikus pont, amit hangsúlyozni kell, hogy biztosak legyünk benne, hogy a rajtaütési helyszín az ellenfelet arra kényszeríti, hogy a vonalunkkal párhuzamosan érkezzen, különben nem lehetséges az egész ellenséges egységet tûz alatt tartani, ami lehetõvé teszi számukra az ellentámadást.

EGYENES ÉS AZ „L" ALAKÚ RAJTAÜTÉSI FORMÁCIÓK

A két leggyakrabban használt rajtaütési formáció az „Egyenes", és az úgynevezett „L" alakú formáció.

Vonalas formáció

Ebben a felállásban a támadó csapat egy egyenes vonal mentén helyezkedik el az ellenfél közeledési útvonala mentén. A blokkoló csoportok a bal és a jobb szélen helyezkedik el, a kivégzõ csoporttal a közepén. Ha van biztosító csoport, az általában a fõ vonal mögött helyezkedik el, készenléti pozícióban.

„L" alakú formáció

Mint a neve is sejteti, a csapat egy L alakú pozíciót foglal el. A blokkoló csoportok a bal felsõ és a jobb alsó szárnyon helyezkednek el (vagy fordítva). A kivégzõ csapat a két vonal találkozásánál, vagy annak közelében helyezkedik el. A biztosító csoport helye lehet a kivégzõ csoport mögött, vagy középen, a formáció mögött. Akármelyik is az, fontos hogy bármelyik csoportot tudják támogatni a támadás során.

Spontán rajtaütések

Ez egy meglehetõsen veszélyes formája a rajtaütéseknek. Az alábbi példában feltételezzük, hogy egy Airsoft csapat õrjáraton találkozik ellenséggel, anélkül hogy az õket felfedezné. Ismét hangsúlyozni kell a gyakorlat jelentõsségét. A parancsnok nem tud sok segítséget nyújtani embereinek. A csendesség fontos. Az összes cselekedetnek a kiképzésen gyakoroltak alapján kell történnie. A parancsnoknak sokkal jobban kell embereinek intelligenciájára és képességeire hagyatkoznia, mint bármilyen más rajtaütésnél.

Egy spontán rajtaütés az ellenfél azonosításával kezdõdik. A csapat parancsnoka megállítja embereit, hogy eldöntse, van-e a közelben alkalmas helyszín egy rajtaütés kivitelezéséhez. A fedezék és a rejtõzködési lehetõség a legfontosabb tényezõk, amellett, hogy az ellenfél a pozíciótól lõtávolságban mozogjon. A helyszín megállapítása után a parancsnok jelzi csapatának a támadás helyét, a kivégzõ zóna nagyságát, és a biztosító zónát. Kézjeleket tanácsos használni a kommunikációra ilyen helyzetben. Törekedni kell, hogy a meglepetés ereje megmaradjon.

A csapat a megadott helyen elfoglalja a fedezékeket, és elrejtõzik. Egy spontán támadásban, a parancsnoknak nem érdemes túlságosan elnyújtani vonalait. Az embereknek nem tanácsos messzebbre lenni egymástól, mint 10 méter. Ellentétben egy megtervezett rajtaütéssel, nincs idõ tervezni, kidolgozni a tüzelési zónákat, vagy más kommunikációs eljárásokat. Ezért fontos a zárt formáció, hogy a csapat egysége megmaradjon az egész ütközet alatt.

Amikor az ellenség belép a kivégzõ zónába, a parancsnok jelt ad a támadásra, az általános forgatókönyv szerint. Mindenki tüzel, ameddig az ellenség el nem esik. Ezután a támadó erõ visszavonul.

Fontos, hogy a parancsnok meghatározza, mi történjen, ha a csapatot a rajtaütési pont elérése elõtt felfedezik. A mozgás növeli a felfedezõdés esélyét, tehát tervezni kell erre a kritikus eshetõségre is.

Megjegyzések

Tûz vezérlés
A csapat tûzzónáinak irányítása rendkívül fontos. A korábban tárgyalt két formáció segít ebben. Sosem szabad a rajtaütés mindkét oldalára embereket helyezni. A rajtaütések rendkívül intenzívek küzdelemben, és nagyon nehéz a résztvevõknek a helyzetet átlátni, és a baráti egységek eltalálását elkerülni. Ezért érdemes az embereket egy oldalon felállítani, és egy irányba tüzeltetni.

Kommunikáció
A kommunikáció szintén nagyon fontos. A blokkoló csoportoknak rejtetten kell jelezni a csapat többi tagjának, hogy az ellenfél közeledik, valamint a parancsnoknak csapatának a támadás kezdetét. Kézjelek alkalmasak, hogy figyelmeztessék a többieket az ellenségre, de elárulhatják a helyzetünket. A halk beszéd szintén ezzel a kockázattal jár. El kell dönteni, melyik a legjobb. Elõfordulhat, hogy hátrébb kell vonnia csapatot, és rövid jeleket alkalmazni.

A parancsnok általában egy sorozatlövéssel, vagy egy robbanószer aktiválásával jelez csapatának, ami nem jelent nagy nehézséget. A rajtaütõ csapatok általában folyamatosan tüzelnek, majd egyszerre abbahagyják. A résztvevõk ezután az ellenfél mozgását figyelik. Ha mozgást látnak, egy gyors sorozat végez a rosszfiúval. Amikor látszólag mindenki „halott", a csapat visszavonul.

Gyülekezõ pontok 
A gyülekezõ pontok azok a kijelölt pontok, amelyeket a támadók használnak találkozónak, rendezõdõ pontnak, valamint kivonulási pontnak. Egy jó gyülekezõ pont kijelölése nagyrészt a tereptõl és a harci helyzettõl függ. Jó fedezéket és rejtekhelyet kell biztosítani a csapatnak. Nem minden esetben ez a helyzet azonban. Használni lehet távolságot, természeti képzõdményt (a legideálisabb), vagy más módot a gyülekezõ pont meghatározására. Fontos azonban, hogy a csapat minden tagja könnyen és gyorsan megtalálhassa a helyet. Nem szabad elfelejteni, hogy a csapat tagjai harci helyzetet elhagyva indulnak el, ami eléggé megzavarhatja õket. A legegyszerûbb utasítás is zavaró vagy komplikált lehet egy ilyen esetben. A legfontosabb tehát, hogy mindenki odataláljon a gyülekezõ ponthoz.

ÖSSZEGZÉS

Ismételten megjegyeznénk, hogy ezek csak az alapok. Gyakorolni kell az Airsoft csapatnak, hogy kifinomítsák a végrehajtást, és kiismerjék képességeiket. Akárhogyan is, biztos, hogy a rajtaütést egy rendkívül hatékony fegyvernek fogja bárki találni az arzenáljában.