Gyalogos Szakasz Taktikák – I. rész

A történelem tanulságait felidézve, a katonai akciók beépített terepen (MOUT – Military operations on urbanized terrain) olyan veszteségekkel jártak, amelyek kimagaslóak a hasonló, de más környezetben végrehajtott akciókhoz képest.

Egy ilyen környezetben a veszteségek komoly kihívást jelentenek a kis egységek parancsnokainak. Fallujah-ban a veszteségek különösen erõsen érintették a tengerészgyalogos szakaszokat és támogató egységeiket, mert, általánosságban szólva, ezek a szakaszok már alapból is a normál létszám alatt voltak. Néhány szakasz a 3. Hadtest, 5. Tengerészgyalogos alakulatból (3/5) mindössze 6 marine-nal kezdte meg Jolan rohamát. A kis alakulatok parancsnokainak feladata, hogy a küldetést a lehetõ legkisebb veszteséggel teljesítsék, és taktikájukat ennek megfelelõen kell kialakítaniuk.

A Felderítõ/Mesterlövész szakasz Egyes Szekciója támadott és megtisztított épületeket a 3/5 összes frontvonalbeli alakulatával. A szerzõk szinte mindegyik szakaszt megfigyelték a hadtestben, és jó néhánnyal részt is vettek a harcban. Ez egy olyan tapasztalat, amellyel kevés ember rendelkezik. Ennek tudatában úgy érezzük, a mi feladatunk megfigyelésünk tapasztalatainak rögzítése, a lehetséges csapat taktikák és technikák rendszerezése, és azok továbbadása a csapatvezetõk részére. A szándékunk, hogy ezen emberek számára lehetõségeket nyújtsunk. Semmiképpen sem tekintsük szentírásnak, inkább egyfajta útmutatónak. Az összes taktikát már bizonyította egy vagy több szakasz. Az Egyes Szekció nem vár elismerést a cikkben szereplõ információkért. Ezeket az információkat a 3/5-ös gyalogsági alakulatok vérének árán szerezték. Az egész munka egyetlen célt szolgált, hogy a lehetõ legkevesebb veszteséggel lehessen hasonló küldetéseket végrehajtani.

Terep és ellenség

Terep: Az Irakban található Fallujah városa nem hasonlít egyetlen városhoz sem, amelyben a tengerészgyalogosok (marineok) gyakoroltak. A város rajzolata teljesen rendszertelen. A lakó, üzleti és ipari zónákat elválasztó részek nem léteznek. Egy gyalogos szakasz lehet, hogy egy lakóházat tisztít meg kezdetben, majd következõ épületben egy raktárral vagy szobabútor kereskedéssel szembesül. Az utcák szûkek és falakkal határoltak. Ezek a falak behatárolják a lehetséges mozgást, és nem teszik lehetõvé az ellenséggel való találkozásra általánosan begyakorolt manõvereket. Ez azonban nem volt annyira számottevõ dolog, mert az összecsapások nagy része a házakban történt, és nem az utcákon.

Az épületek sûrûn helyezkedtek el tömbökben. A szomszédos házak vagy kapcsolódnak, vagy néhány méterre vannak egymástól. Ez a felállás lehetõvé tette a felkelõk számára, hogy kikerüljék a fedezõ pozícióban lévõ Marineok látómezejét. A házak mind téglákból készültek, vastag malter bevonattal. Szinte minden épületben lehetõség volt repeszgránátot használni anélkül, hogy a repeszek átüssenek a falakon. Az összes szobát különállóan meg lehetett gránáttal tisztítani.

Általánosságban, az összes házhoz egy körülzárt udvar tartozott. Az udvarba belépve, egy bódé található, ami elég nagy egy embernek. Az udvart mind a tetõrõl, mind az elsõ emeleti nagy ablakokból jól be lehet látni. A legtöbb ház rendelkezik ablakkal, amelyek berácsozva, vagy deszkázva vannak, megakadályozva a belátást az épületbe. A házak külsõ ajtói vagy fémbõl, vagy fából készültek. A külsõ ajtóknak általában 2 vagy 3 rögzítõ pontja van, és gyakran belülrõl is el vannak barikádozva, megakadályozva a behatolást. További kettõ, vagy három behatolási pont, amelyek gyakran a konyhába vagy nappaliba nyílnak, az épület bármelyik oldalán lehetnek.

A különbség a külsõ és belsõ ajtók között az erejük és szilárdságuk. A belsõ ajtóknak általában csak egy rögzítési pontjuk van, és a legtöbbet be lehet rúgni. Az összes külsõ és belsõ ajtó általában zárva van.

A házak felépítése általában ugyanaz. A fõbejáraton való belépés után egy kis szobába jutunk, két belsõ ajtóval. Ez a két ajtó bejárat két szomszédos, nyílt nappali helységbe. Ezeknek a szobáknak a mérete arányos az épület méretével. A nappalik túloldalán további ajtó nyílik a központi folyósóra. A központi folyosó az, ahová az összes elsõ emeleti szoba nyílik, és benne található a második szintre vezetõ létra. A második szinten további szobák találhatóak, és egy kijárat a középsõ tetõre. A középsõ tetõrõl pedig egy külsõ létra vezet fel a legfelsõ tetõre.

Ellenség

A felkelõk két fajtája, amelyekkel a katonák harcba kerültek, ebben az értékelésben gerilláknak és mártíroknak lesznek nevezve. Gerillákat az alábbi szempontok alapján határozzuk meg:

– A gerillák célja, hogy sok Marine-t öljenek meg gyorsan, majd szakadjanak el. Nem akarnak meghalni. A halál egy elfogadható kockázat számukra, de a szándékuk életben maradni, hogy folytathassák a harcot.
– A taktika, amit használnak a klasszikus gerilla harcmodor. A gerillák csak az általuk választott terepen küzdenek ott, ahol taktikai elõnyük van. A kezdeti összecsapás után a gerillák elszakadnak, és eltûnnek.
– A menekülõ útvonalaik általában a fedezõ Marinok látómezején kívül vannak

A mártírokat az alábbi szempontok alapján határozzuk meg:

– A mártírok célja, hogy minél több tengerészgyalogost öljenek meg, mielõtt õk maguk is elesnek. Az idõ nem számít. A mártírok célja, hogy az ellenség kezei által halljanak meg.
– A taktikájuk a céljukból egyértelmûen következik. A mártírok megerõsített helyeket hoznak létre a házakban, és várnak. A tengerészgyalogosok megérkeznek, a mártírok harcolnak, és meghalnak az adott helyen.

Mind a gerillák és a mártírok kézifegyvereket, gránátokat és RPG-ket (rocket propelled grenades) is használnak. A mártírok néha nehézgéppuskákat és légelhárító géppuskákat is használnak, sajnos, elég jó hatékonysággal. A harci pozíció, és a használt taktika is eléggé hasonló mindkét fajtánál. A fõ különbség kettõjük között a menekülõ útvonal, és az erõdítések. A gerilláknak van menekülõ tervük, és alapesetben nincs megerõsített pozíciójuk.

A tengerészgyalogosokat csapdába ejtették a házakban ásott rókalyukakból, gerillák tüzeltek a tetõkrõl, amikor megpróbáltak behatolni az udvarba, gerillák és mártírok lõttek és gránátokat dobáltak lefelé a második emeletrõl a létralyukakon, megerõsített és elsötétített szobákból, belsõ ajtók feltörésekor. Mártírok néha géppuskákat helyeztek el a központi folyósóra nézõ szobákban.

A gerillák menekülõ útvonala elõre megtervezett, és alaposan begyakorolt. Csoportosan mozognak, és a tengerészgyalogosok harci vonalára (FLOT-Forward Line Of Troops) merõlegesen vonulnak vissza. Ablakokon, hátsó sikátorokon és tetõrõl tetõre (csak ha rejtve vannak a fedezõ tengerészgyalogosoktól) mozognak. Az útvonalak úgy vannak megtervezve, hogy minimalizálják az utcákon lévõ sérülékenységet. A mártírok nem keresztezik az utcákat, amelyek merõlegesek a harci vonalra, csak a párhuzamosokat. Ezt a taktikát azután kezdték használni, hogy a tavaly áprilisi 2/1-esek támadásakor a mesterlövészek nagyon komoly veszteségeket okoztak az utcán átkelni próbáló felkelõknek. Ha gerillákkal kerülnek harcba a tengerészgyalogosok, és az épülettömb nincs minden oldalról lezárva, a szökésük esélye exponenciálisan nõ. A tömb teljes lezárása elengedhetetlenül szükséges, hogy megakadályozható legyen az átszivárgás.

Összességében, az ellenség fejlesztette a taktikáit és technikáit, hogy maximalizálja erõsségeit, és hogy akkor támadjon, amikor a tengerészgyalogosok a legsebezhetõbbek. Tanultak a 2/1-esek tavalyi támadásából. Ez persze józan ésszel sejthetõ, de el kell mondani, hogy a tengerészgyalogosok ráébredjenek, hogy az ellenségük legalább minimálisan intelligens. Egy városi környezetben mindössze egy csöppnyi intelligencia elengedõ ahhoz, hogy hatalmas veszteségeket lehessen okozni.

(Eredeti forrás: www.military.com)