Gyalogos Szakasz Taktikák – II. rész

Mozgás
A háztól-házig való, a cél teljes megtisztítására irányzott támadás során a csapatnak minimalizálnia kell az utcán való sérülékenységet. Az utcák, különösen Falujahban halálcsapdává válhatnak, ha a szakaszt ott támadás éri.

A szakasznak tanácsos háztól-házig egy csoportban futnia, az összes részével (fedezõ, támogató és rohamozó) a megfelelõ pozícióban. Az utcákon a csapatnak laza oszlop alakzatot érdemes felvenni. A katonáknak enyhén szóródnia kell, és a futás sebességének nem szabad annyira gyorsnak lennie, hogy a tengerészgyalogosok irányíthatatlanná váljanak, és a teljes körültekintést elhanyagolják. Amint a vezetõ/elsõ ember eléri az udvar behatolási pontját, a csapat bezárja az alakzatban lévõ réseket, és gyorsan tovább mozog célja teljesítése felé.

Minden veszélyzónát figyelni kell, mozgás közben is. A megfigyelésnek három dimenziósnak, és minden irányúnak kell lennie. Az alakzatban lévõ minden egyes tengerészgyalogos az elõtte haladó társait nézi, felméri a fedezetlen pontokat, és az egyikre figyel. Ha minden katona ezt teszi, az összes veszélyes rész figyelve lesz.

Fentrõl lefele, vagy lentrõl felfele. A gyalogos szakaszok két különbözõ módon támadhatják meg az épületeket. Hagyományosan a fentrõl lefele támadási módot oktatják, mint az ideális módszert egy épület megtisztításához. A valóságban azonban nem biztos, hogy ez a legjobb választás a szakasznak. Alább összegezzük az elõnyeit és hátrányait mindkét támadási iránynak.

A fentrõl lefele támadás elõnyei:

– A meglepetés, hogy fentrõl támad a szakasz, kibillentheti az ellenfelet egyensúlyából. Az ellenség védelme lehetséges, hogy nincs felkészülve egy fentrõl érkezõ támadásra, és a szakasz gyorsan lehengerelheti az ellenállást
– A szakasznak nagyobb a lendülete, amikor lefele mennek a létrákon
– Ha a szakasz tudja, hogy az épületben ellenség található, a tetõt felnyitva gránátokat és robbanószereket lehet bedobni
– Az ellenség menekülõ útvonalai nagymértékben csökkennek, mert a tetõrõl figyelve a szakasz elzárhatja mind a hátsó, mind az elsõ kijáratokat

A fentrõl lefele támadás hátrányai:

– Miután a szakasz behatolt az épületbe, és a harc elkezdõdött, kijutás az épületbõl nagyon nehéz. Ez behatárolja a szakaszvezetõ által az ellenség ellen bevethetõ taktikákat. Az épületen végig kell gázolniuk a tengerészgyalogosoknak, és a katonáknak a saját veszteségeikkel nem törõdve kell az ellenséget legyõzniük. A lendületnek nem szabad elvesznie. Számos tengerészgyalogost hagytak hátra ilyen épületekben, mert a lendület megtört.
– Ha a szakasz úgy dönt, hogy visszavonul, a lendületük ellen kell mozogniuk, ami még több veszteséget fog eredményezni.
– Elõfordulhat, hogy a tengerészgyalogos szakasznak nincs elég embere ahhoz, hogy hatékonyan elárasszák az épületet
– Ha veszteségeket szenvednek, szinte lehetetlen a sebesülteket a létrán felfele kimenekíteni harci felszerelésben. Ez is egy ok arra, hogy miért kell az épületet gyorsan lerohanni.
– A sérültek nem jutnak azonnali ellátáshoz, mert az egész szakaszra szükség van az épület minél gyorsabban való elfoglalásához. Az orvosi beavatkozás gyorsasága pedig döntõ lehet élet és halál között.

A lentrõl felfelé történõ támadás elõnyei:

– A szakaszvezetõnek több lehetõsége van, hogy mikor és hogyan támadjon az ellenségre. Az épületet nem muszáj lerohanni.
– A lendület megmaradhat mind a roham, mind a visszavonulás során, és gyorsan lehet váltani a kettõ között
– Az épületet kevesebb tengerészgyalogossal is meg lehet tisztítani, mert a támadás jobban kézben tartott és sima, míg a fentrõl lefelé történõ támadások mindig nagy sebességgel mennek.
– A sebesülteket gyorsabban és könnyebben ki lehet juttatni az épületbõl, mert a gravitáció a szakasz mellett dolgozik.

A lentrõl felfelé történõ támadás hátrányai:

– A szakasz az ellenség védelmeibe támad. Az ellenségnek könnyû védenie a második szintet és a létralyukakat.
– A szakasz lassan halad felfelé a létrákon, nehezebb megtartani a támadás lendületét
– Az ellenségnek lehetõsége van megszökni az elõre eltervezett útvonalán.

Mindent figyelembe véve nem lehet kijelenteni, hogy melyik az általánosan legjobb támadási módszer. Inkább a csapatvezetõknek tisztában kell lennie mindegyik módszer elõnyeivel és hátrányaival, minden egyes épületet gyorsan felmérni, hogy melyik módszert célszerû alkalmazni, majd úgy cselekedni, hogy maximalizálják a módszerbõl származó elõnyöket, míg minimalizálják a hátrányait.

Az állások megszilárdítása rendkívül fontos. Azzal, hogy a szakasz megveti a lábát az épületben, olyan pontokat hozhat létre a roham során, amelyeket szervezõdésre, irányításra, gyülekezõ, és sérült ellátó helynek lehet használni. A szakasz egyik állástól mozog a másikig, sosem állva meg, amíg az összes állást el nem foglalták.

Az állások sorrendje változhat attól függõen, hogy a szakasz felülrõl, vagy alulról hatol be az épületbe. A következõ állásokat az alábbi sorrendben célszerû elfoglalni, egy fentrõl lefelé irányuló támadáskor:

– Az összes tetõ
– A felsõ épület belseje
– Minden egyes szintje az alsó épületnek
– Az udvar

A lentrõl irányuló támadások esetén fordított sorrendben történik:

– Az bejárat oldali udvar
– Az elsõ két nappali helység
– A központi folyosó
– Minden következõ szint a hozzá tartozó tetõvel
– A legfelsõ tetõ

Minden egyes állásban a szakasz rendezõdhet, és koordinálhatja az épület további megtisztítását. Amennyiben harc alakulna ki, ezeket az állásokat lehet használni támadáskor vagy visszavonuláskor. Visszavonuláskor ezek az állások a gyülekezõ helyek a szakasz tagjainak, és a parancsnokok itt vehetik számba a szakaszuk állapotát. Amennyiben szükséges, a szakasz több ponton át is vonulhat visszafelé. Ezek az állások továbbá a veszteségek összegyûjtésére is alkalmasak.

(Eredeti forrás: www.military.com)