LEGIO PATRIA NOSTRA – A Légió a mi hazánk
A Légió hét parancsolata
1. Légiós, ne feledd: Franciaország önkéntes szolgája vagy!
2. Minden légiós a fegyvertársad, bármilyen is legyen nemzetisége, vallása vagy faji hovatartozása. Olyan összetartónak kell lennetek, mint egy családnak.
3. Tartsd be a tradíciókat, tiszteld parancsnokaidat. A fegyelem és az összetartás a fõ erõd, a bátorság és a lojalitás a fõ ismérved!
4. Légy büszke, hogy légiós lehetsz! Egyenruhád mindig tiszta legyen, szerényen, de katonához méltóan viselkedj!
5. Elitkatona vagy, tehát ügyelj formádra, mint fegyvereid karbantartására! Fizikai állapotod a legfõbb fegyvered!
6. A misszió mindig szent, melyet mindenáron teljesítened kell!
7. A csatában gyûlölet nélkül kell küzdened, és tiszteld legyõzött ellenfeleidet! Sohasem hagyhatod el halottaidat, sebesültjeidet és fegyvereidet!
Az alapító elvei
Már az idegenlégió alapítólevelében is ott szerepel a kitétel, hogy az elsõ számú alapelv a küzdeni tudás. A légió valutája ennek megfelelõen: becsület és hûség.
Az alapító, Lajos Fülöp király 1831-ben kimondja: a "misszió" szent fogalom, és maradéktalanul végrehajtandó, bármi legyen is az ára. Ezt teljesítették a cameroniak, így válhattak a légió legendáivá. Azóta számos csatában, háborúban tették le névjegyüket, az Öböl-háború után még New York utcáin is felvonulhattak.
Cameron, az elsõ hõstett
1863. április 30., Mexikó. A Danjou kapitány által vezetett 65 légiós bevette magát Cameron egyik haciendájára, és egész nap feltartotta Milán ezredes 2.000 katonáját. Az ezredes a légiósok bátorságát látva – 600 emberét ölték meg – beleegyezett, hogy a három túlélõ fegyverét megtartva adja meg magát, és távozhasson.
A jelen
A francia haderõreform, amely 2002-ig hivatásossá alakítja át az egész hadsereget, súlyos válságba sodorhatja az eddig tisztán hivatásos állományú idegenlégiót. A hagyományaira és különleges jogállására oly büszke testület létszámát a következõ három évben 10 százalékkal csökkentik, s az sincs kizárva, hogy az egészet összevonják más hivatásos egységekkel.
A koszovói Mitrovicában a szerbek és az albánok szétválasztása, a bosszúra szomjazó albánok féken tartása volt a KFOR egyik legkomolyabb próbatétele az elmúlt években. Korábban, a NATO-erõk bevonulásakor a francia szektorban az idegenlégió katonái haladtak az élen, õk végezték az aknamentesítést, õk szálltak szembe a szórványosan még felbukkanó szerb szabadcsapatokkal, õk kutatták fel a titkos fegyverraktárakat, tárták fel a tömegsírokat. "Ez a külföldi bevetés nekünk ugyanolyan küldetés, mint az összes többi; ezért vagyunk" – mondta alig titkolt büszkeséggel Piquemal hadseregtábornok, az idegenlégió fõnöke, amikor koszovói jelenlétûkrõl kérdezték.
Az 1831-ben, Algéria gyarmatosításakor külön törvénnyel és toborzott külföldi menekültekbõl – elsõsorban a júliusi forradalom támogatására érkezett lengyelekbõl és németekbõl – alapított és csakis külföldön bevethetõ idegenlégió meghatározó szerepet játszott Franciaország afrikai és ázsiai gyarmati háborúiban. A hivatásos hadtest még ma is ott van a frontvonalban; egységei részt vettek 1991-ben az Öböl-háborúban, õk biztosították 1992-ban az ostromgyûrûbe zárt Szarajevóban a légihídhoz szûkségen leszállópályát, és harcoltak 1993-ban Szomáliában, ahol az amerikaiak kudarcot vallottak, nem ismerve ki magukat a helyi hadurak zûrzavaros viszonyai és harci módszerei között, õk viszont igen jól vizsgáztak.
Az idegenlégió közel 170 éves története tele van legendákkal és dicsõ haditettekkel – ezek helyét és dátumát ráhímezik zászlójukra: Krím 1854, Mexikó 1863, Tonkin 1885, Algéria 1903, Szíria 1925. Kétségtelen persze, hogy az idegenlégiós legendákat a könyvek és filmek is terjesztették. A legendák születéséhez alapot adott az a rendkívül kemény, két hónapos kiképzés és kaszárnyafegyelem, aminek minden légiós köteles alávetni magát, s az évek során kikovácsolódó erõs összetartás, amit a légió vezetõi gondosan ápolnak. Akár olyan "apróságokkal" is, mint a légió központjában, a Rhone torkolatánál fekvõ Aubagne-ban berendezett idegenlégiós múzeum, vagy az a szokás, hogy a július 14-ei nemzeti ünnepen tartott párizsi díszszemléken, amikor a Champs-Elysées-a elvonuló elit alakulatok a diadalív alá helyezett elnöki tribün elõtt általában kétfelé válnak, s így kerülik meg az emelvényt, az ellenzõs kerek fehér sapkát és tarkóvédõ kendõt viselõ légiósok mindig együtt maradnak, mert õk "sohasem osztják meg soraikat".
Ez a testületi büszkeség és legenda most veszélybe került. Részint azért, mert a francia külpolitika az utóbbi években tudatosan csökkenti a külföldi, elsõsorban afrikai jelenlétet, sorra hazarendeli a volt francia afrikai országokban korábban állomásoztatott katonai egységeket, így hamarosan bezárják a kongói és dzsibuti helyõrségeket. Másrészt és még inkább azért, mert a francia haderõt fokozatosan hivatásossá teszik. A szárazföldi hadsereg kötelékében eddig egyedül az idegenlégió állt kizárólag szerzõdéses önkéntesekbõl. Most néhány éven belül az egész francia hadsereg így áll majd össze, s ezzel az idegenlégió elveszíti különlegességét, amit a "légiós gõg" és állandó kivételezettségigény miatt a légióval nem túlzottan rokonszenvezõ többi alakulat és fegyvernem egyáltalán nem bán. Jean-Philippe Douin vezérkari fõnök közlése szerint 2002-re 50 ezerre növelik a hivatásos katonákból álló gyors reagálású egységek létszámát, s ebbõl egy 35 ezer fõs seregtest külföldön is azonnal bevethetõ lesz, megszüntetve a külföldre vezénylés jelenlegi törvényi korlátozását, ami egyelõre kizárólag az idegenlégióra nem vonatkozik. Az 1996-ban még félmilliós francia haderõ 2002-re 357 ezerre csökken, megszûnik számos egység és parancsnokság. Ezen belül a jelenlég 8500 fõs légiót 7700-ra karcsúsítják, s nincs kizárva, hogy pillanatnyi szükséglet szerint átvezényelnek tiszteket és önkéntes szerzõdéseseket más alakulatokhoz. Ez a légiós különállás és különlegesség – a testületi morál alapja – elveszítésével járhat, kongatta meg a vészharangot Piquemal tábornok.
A légió létszáma a fénykorban, a múlt század végén és az elsõ világháború idején elérte az 50 ezer fõt is, majd az algériai és a vietnami háború után 10 ezer körülire apadt. A marseille-i és a párizsi, a Gare de l'Esten mûködõ toborzóirodákban manapság sokszor többen jelentkeznek egy-egy nap, mint ahányat egyáltalán felvehetnek. A toborzás egyediségét még ma is az biztosítja, hogy – élve az erre vonatkozó törvényes felhatalmazással – a légióba jelentkezõk, ha akarják, eltitkolhatják valódi személyazonosságukat. Ezért vált hagyományosan a kalandvágyók mellett a múltjukkal szakítani akarók és a menekültek kedvelt célpontjává ez a sok misztikummal övezett hadsereg. A történelem viharait követve jöttek ide mindig: a spanyol polgárháború után a Franco elõl menekülõ köztársaságiak, a Harmadik Birodalom összeomlását követõen a felelõsségre vonás elõl futó volt nácik, késõbb a kommunista országokból menekülõ disszidensek, az afrikai gyarmati háborúk után gazdátlanná vált zsoldosok, a vietnami háború befejeztével a helyüket nem találó amerikaiak árasztották el rendre a légiós toborzóirodákat, és senkitõl sem kérdezték, kicsoda, honnét jön. A leszolgált elsõ öt év után mód nyílt hosszabbításra is; két vagy három szerzõdéses idõszak (tíz-tizenöt év) után a légiós tekintélyes összeget gyûjthetett magának zsoldjából, s megkaphatta – akár álnevén is – a francia állampolgárságot. A kemény kiképzés és a hosszú szolgálat igazi szolidaritást alakít ki a légiósok között, s ezt az intézmény szociális kedvezményekkel is igyekszik ápolni.
"Kétségtelen, hogy ma külföldi háborús bevetések helyett békefenntartó és humanitárius küldetésekre van szûkség, és az új elvárásokhoz a mi fegyvernemünknek is igazodnia kell – nyilatkozta a minap Piquemal tábornok. – De ha a politikai vezetés meg akarja õrizni a légiót, nem szabad a reformmal kikezdenie értékrendjét és összetartását. Ha a reform veszélyezteti a kiképzési rendszerünket vagy az altisztek elõléptetési lehetõségét, vagy például lehetõvé teszi nõk besorozását is az állományunkba, az egész építmény összeomlik" – figyelmeztetett. A francia hadseregben ma már mindenütt szolgálnak nõk, még a haditengerészetnél és a légierõnél is, csak az idegenlégióban nem. "A légió természetétõl idegen a nõk jelenléte, itt férfiak fegyverbarátsága és összetartása határozza meg a testületi morált. Bárhol szolgálhatnak nõk, de nálunk nem" – szögezte le a tábornok, aki a testületért vívott pozícióharcban a múlt hónapban apró sikert könyvelhetett el: a francia atomcsapás-mérõ erõk telepítési helyén a jövõben az idegenlégió egy új ezrede biztosíthatja a logisztikai feladatok ellátását.
