M18A1 Claymore – Élőerő elleni repeszakna

Az M18A1 Claymore egy, az USA hadserege által használt gyalogság elleni, irányított repeszakna. Nevét egy középkori, széles pengéjû skót hosszúkardról kapta, ezzel emlékezve feltalálója skót származására. A Norman A. MacLeod által kifejlesztett robbanóeszköz acélgolyókat lõ ki 60o szögben, kb. 100 méteres hatótávolságra. Elsõsorban rajtaütések, terület-objektumvédelem, és az ellenséges gyalogság beszivárgásának megakadályozására szokták telepíteni ezt a harceszközt. Továbbá alkalmas a gyengén, vagy páncélvédettség nélküli jármûvek hatástalanítására.  Számos hivatalos és nem hivatalos verziója készült és készül a fegyverbõl a különbözõ országok által. Csak a poszt-szovjet országok öt különbözõ típust használnak (MON-50, MON-90, MON-100, MON-200, MRUD).  

Az M18A1 akna teste, egy ívelt, olívzöld mûanyag doboz (a gyakorlóakna színe viszont kék, a jobb láthatóság érdekében). A forma úgy lett megtervezve, hogy a repeszek legjobb eloszlását biztosítsa 50 m belül. A testen található „AZ ELLENSÉG FELÉ” felirat az akna „aktív” oldala. A megfelelõ irányzást segíti a test tetején található nyílás. Egy villás láb lehetõvé teszi, hogy a pusztító erõt függõleges irányba is lehessen szabályozni. Az aknát 45o-os szögben forgatni is lehet vízszintesen, mindkét irányba. A test belsejének hátlapján egy réteg C4 robbanóanyag található, amely kirobbantja a Claymore-ból, a 700 db epoxy gyantába ágyazott, 3,2 mm átmérõjû acélgolyót.

Miután a szerkezetet aktiválták, a felrobbanó C4-es töltet kb. 1200 m/s sebességgel lövi ki a gömbölyû repeszeket, emellett a felrobbanó test is okozhat sérüléseket. Szórásképe, 60o szög által lefedett terület, amely 2 m magas, 50 m távolságból pedig 50 m széles. A robbanás hatására a golyók eltorzulnak, kb. egy .22 lövedék alakját veszik fel. A robbanás hatása 100 méterre repíti a repeszeket, ezen a távolságon nagyjából 10% esély van egy emberalak eltalálására. 50 méteren (optimális hatótáv), a terep átlagos lefedettsége esetén, 30% az esély, a közvetlen, halálos sérülés elszenvedésére.

A Claymore telepítése folyamán három különbözõ aktiválási mód közül lehet választani: irányított, nem irányított, késleltetett.

Irányított (Controlled mode, Command Detonation): az aknát a kezelõ a detonátorral robbantja, ideális helyzetben, amikor az ellenség a halálzónában (20-30m) tartózkodik. Ekkor lehet a legnagyobb kárt tenni az élõerõben. Irányított robbantáshoz egyaránt lehet használni elektromos és nem elektromos detonátort is. Az M57 detonátor lehetõvé teszi, hogy több aknát is összekössenek, és egyszerre robbantsák föl azokat. Így egy terület védelme szinte tökéletes lehet, mert a különbözõ pontokon elhelyezett aknák biztosítják, hogy ne maradjon lefedetlen terület.

Nem irányított (Victim Initiated Detonation):  a robbanást nem detonátorral idézik elõ, hanem az ellenséges katona aktiválja a Claymore-t. Ez történhet botlódróttal, lézeres megszakító rendszerrel, hang és vibrációérzékelõvel, M5 nyomásérzékelõ rendszerrel, stb. A nem irányított aknákat a telepítés során gondosan fel kell térképezni, hogy késõbb azokat be lehessen gyûjteni.

Késleltetett (Time Delayed): a robbanás, az aktiválás után egy bizonyos idõ elételtével következik be. Ezt a hatást egy gyutacs közbeiktatásával lehet elérni. Amint a gyutacs végigég, a robbanás bekövetkezik. A késés idejét a gyutacs hosszával lehet szabályozni.

A Claymore története a második világháborúig nyúlik vissza. Az irányított repeszhatás ugyanis a Misznay-Schardin effektusnak köszönhetjük. Megfigyelték hogy a robbanás energiavektora irányítható. Ha például egy páncéllemez elõtt történik a robbanás akkor az energia visszaverõdik. Ez az alapja a Claymore-nak is.

A Koreai háború hívta életre az irányított repeszaknákat, mivel ez a leghatásosabb módja a gyalogság elleni harcnak úgy, hogy a saját élõerõnket nem fenyegeti veszély. Kanadai mérnökök kifejlesztették a „Phoenix” repeszaknát, amely a fentebb említett Misznay-Schardin effekten alapszik. Sajnos a technika fejlettsége még nem tette lehetõvé hogy az akna a legjobb hatásfokkal mûködjön. Hatalmas súlya (csak a testben lévõ töltet kb. 2.5kg Composite B robbanószer volt), és kis hatótávolsága (20-30méter) nem tette lehetõvé a széleskörû alkalmazását.

1952-ben Norman MacLeod és vállalata az Explosive Research Company, egy gyalogság által használható, nagy pusztító erõt képviselõ, biztonságos repeszakna kifejlesztésébe kezdett. Az elsõ változat a T-48 majdnem ugyan az a konstrukció, mint a napjainkban használt M18A1 Claymore.

Picatinny Arsenal nevû cég, fantáziát látott az ilyen típusú robbanóeszközökben, ezért pályázatot hirdetett az akna továbbfejlesztésére 1954-ben. Guy C. Throner és Don Kennedy egy 30 oldalas tervezetet mutatott be a cégnek, amely megfelelt a kiírás négy alapkövetelmények:

1. Az akna tömege nem haladhatja meg az 1.6 kg-ot.

2. Elég repeszt kell 50 m távolságba kilõnie, hogy a repeszek eltaláljanak egy 0,12 m2 –es felületet.

3. A repeszek által lefedett terület nagysága nem haladhatja meg magasságban a 2,4 m-t, míg a szórás szöge nem lehet nagyobb, mint 60o.

4. A repeszek kezdõsebessége 1200 m/s, kinetikai energiája pedig 79 joule legyen.

1956 tavaszára a Kennedy-Throner féle akna maradt csak versenyben. Az USA hadseregét meggyõzte az új fegyver. M18 néven rendszeresítették és 10.000 darabot rendeltek belõle. Nem kellett sokat várni az elsõ éles bevetésre, ugyanis már a vietnámi háborúban is szerepet kapott. Igaz hogy elég kis számban került alkalmazásra, de pozitív tapasztalattal vizsgázott. Apróbb fejlesztések után M18A1 néven a mai napig használják a világ több országában. Hazánkban IHR-60 néven került rendszeresítésre.

Összegzésként az irányított repeszakna talán a „leghumánusabb élõerõ elleni akna” amelyet eddig kifejlesztettek. Szemben a taposóaknákkal, amelyek évtizedek múltán is a földben lapulnak veszélyeztetve ezzel minden élõlényt a közelében, a Claymore-t könnyen be lehet gyûjteni a konfliktus végeztével. Viszonylag nagy pusztító ereje miatt nem szükséges tömegesen telepíteni, mint a klasszikus aknákat. (Több millió darab taposóakna van elásva szerte a világon napjainkig. A fõ probléma ezzel a típussal, hogy fõleg civilek esnek áldozatául, a háború utáni idõszakban.) Nemzetközi probléma a taposóaknák alkalmazására kivetett korlátozás vagy tilalmi rendelkezés elfogadása. Csak remélhetjük, hogy a jövõ fegyverei jóval biztonságosabbak leszek a polgári lakosságra nézve.

Készítette: Boncz Balázs