Special Air Service

A Special Air Service a világ egyik legnagyobb harci értékû egysége. Megszámlálhatatlanul sok csatában bizonyították rátermettségüket és tudásukat. Most egy kis összefoglalóban nézzük meg, mit kell róluk tudni! A második világháborúban bebizonyosodott, Angliának szüksége van egy elit csapatra, akik bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között megállják a helyüket.

A sikertörténet 1941 júliusában kezdõdött, amikor is David Stirling, a S.A.S. alapítóatyja mindenféle nehézségek nélkül bejutott a brit hadsereg közép-keleti fõparancsnokságára Kairóban. Beszélni akart Sir Claude Auchinleck tábornokkal, de mivel a papírjait a támaszponton hagyta, esélye sem volt, hogy beengedjék. A sikeres bejutást követõen elmondta tervét egy különleges alakulat felállításáról, ami képes láthatatlanul mozogni az ellenséges területek mögött, és szabotázsakciókat végrehajtani lehetetlen helyzetekben.

Így indult el minden, innen fejlõdött ki a S.A.S., az egyik legrettegettebb katonai alakulat. Különleges, mindenre kiterjedõ kiképzésük, és szinte embertelen felvételi rendszerük lehetõvé teszi, hogy tényleg csak a legjobbak maradjanak bent. Kiképzésük elsõ körben saját tapasztalatokon alapult. Stirling dolgozta ki a kiválogatási és kiképzési módszereket. Ezeket az alapelveket 1952-ben John Woodhouse õrnagy vetette papírra. Évente kétszer lehet próbálkozni a jelentkezéssel. Csak férfiak jelentkezhetnek, és legfeljebb kétszer próbálkozhatnak. Elõtte legalább 3 évet kell eltölteniük valamelyik brit fegyveres erõnél, vagy másfél évet a SAS 21. vagy 23. alakulatánál. Ide civilek is felvételt nyerhetnek. Ha ezeknek a feltételeknek megfelelnek, akkor jöhet a kiképzés, ahol 90% elbukik. Ilyenkor a sikertelenül teljesített katonák vagy rendõrök visszakerülnek az eredeti alakulataikhoz.

Az alapkiképzés fél éves, ahol komoly erõnléti és állóképességi edzést kapnak, és megtanítják õket túlélni, rejtõzködni. A világ összes tájára van kiképzési rendszerük a sivatagtól kezdve a dzsungeleken át a hegyvidékekig.

Az elsõ küldetéseikre az Észak-Afrikai hadszíntéren került sor, ahol német repülõgépeket kellett megsemmisíteniük reptereken. A háború késõbbi szakaszában már egész Európában hajtottak végre szabotázsakciókat. Ezek után megjárták Borneó sötét dzsungeleit, a Falkland szigeteket. Az Öbölháborúba Saddam rakétáit kutatták fel a sivatagban, és semmisítették meg õket. Harcot indítottak az IRA ellen, és mellette még több híres túszmentési akcióban is részt vettek. Ilyen volt, amikor fegyveresek berontottak az Angliában található iráni nagykövetségre, majd túszokat ejtettek. Ilyen, és hasonló feladatokat a SAS eddig szinte mindig tökéletesen megoldotta és kezelte. Rengeteg ember köszönheti nekik az életét.

Az SAS eredete

Az elsõ harci bevetés 1940 novemberében volt. A nagyon rossz idõjárás, és az erõs szél miatt az eredeti 66 emberbõl csak 22 élte túl. A tapasztalatok alapján kapcsolatba léptek a Hosszútávú Sivatagi Csoporttal, akik ismerték a sivatagot, és megtanulták sok lehetséges probléma ellenszerét. Õk találták fel a napiránytût, mert a hagyományos iránytû hatástalannak bizonyult a sivatagban.

A Jalonél lévõ oázistól ez az alakulat szállította az SAS embereit a célpontokhoz. 1941 decemberében a következõ akcióban 12 embert juttattak több mint 350 mérföld távolságra. Ez alkalommal sikeresek voltak, és megsemmisítettek 24 repülõt és egy üzemanyag raktárt. A következõ nap Fraser és 3 másik ember bebizonyította Sterling ötletét. Egy támadásban 4 ember 37 repülõgépet semmisített meg Agedabában. Két hét alatt több mint 90 repülõgép pusztítottak el.

A szárnyas tõr, amely a híres kardot, Excaliburt szimbolizálja, a sapkán hordták, a "Who dares wins"- "Aki mer, az nyer" mottóval. Kezdetben a sapka fehér volt, késõbb váltották homokszínûre. A SAS-nek megkülönböztetõ szárnyi voltak, amelyeket 7 ugrás után érdemelték ki tagjai, és a jobb karjukon hordták. Ha valaki kitüntette magát ütközetben, a szárnyakat a bal mellkasán is hordhatta.

Az SAS sikereit követõen a németek éberebben kezdték õrizni támaszpontjaikat, így az SAS taktikáiban is egyre komolyabb szerepet játszott az álcázás.

1942 õszén a SAS hivatalosan is elismert alakulat lett, és csatlakozott hozzá 50 szabad francia ejtõernyõs, egy görög alakulat és egy különleges hajós osztag.

Az SAS részt vett pár nagyobb ütközetben is Tobruknál és Bengázinál, amelyek azonban katasztrófálisnak bizonyultak, demonstrálva, hogy mire nem alkalmas a SAS taktikái. A csata túlságosan nagy volt, és a németek számítottak rájuk. További súlyos csapás volt, amikor az SAS alapítóját, David Stirlinget 43 februárjában elfogták egy akció közben.

Ez után Paddy Mayne vette át az elsõ SAS parancsnokságát, amelyet Special Raiding Force-ra kereszteltek át, majd létrehozták a második SAS alakulatot is 43 áprilisában.

A harc Európában tovább folytatódott. Az SAS eredményesen tevékenykedett az ellenséges vonalak mögött Olaszországban, Norvégiában és végül Franciaországban is, a direkt harci feladatok mellett megzavarva az ellenség kommunikációját, és hírszerzõ munkát végezve.

1944-ben már 5 SAS alakulat volt:

Alakulatok

1944-ben:                  
1 SAS (Brit) 1945 után: feloszlott
2 SAS (Brit) 1945 után: feloszlott
3 SAS (Francia) 1945 után: Francia hadseregbe beolvadt ( 2e Régiment Chasseur Parachutistes)
4 SAS (Francia) 1945 után: Francia hadseregbe beolvadt ( 3e Régiment Chasseur Parachutistes)
5 SAS (Belga) 1945 után: Belga hadseregbe beolvadt (1st Battalion Belgian Para Commandos)

SAS toborozása

Az SAS válogatása nagyon különleges alkalom. Kétszer egy évben, egyszer nyáron, és egyszer télen egy válogatást tartanak, az idõjárástól függetlenül. Az SAS a Brit Hadsereg, Haditengerészet és Légierõ önkénteseibõl áll. A jelentkezéshez legalább 3 évnyi szolgálat szükséges valamelyik Brit fegyveres erõnél. Azok, akik megfelelnek a válogatáson, kötelesek további legalább 3 évet és három hónapot szolgálni. Az SAS kezdeményezõ készséggel, állóképességgel, intelligenciával, türelemmel és humorérzékkel rendelkezõ embereket keres.

Nem igazán csapatjátékosokat, de egyéneket, akik képesek túlélni önmagukban is, és van annyi önfegyelmük, hogy egy csapat tagjaként dolgozzanak. A jelentkezés után egy kis ízelítõt kapnak a Hereford-i látogatás során. A válogatás az 1941-es sivatagi tapasztalatain alapul, valamint John Woodhouse 1952-es új rendszere alapján.

A teljes válogatás három részre oszlik:
– állóképesség és tájékozódás
– dzsungel edzés
– harci túlélés

A fenti folyamat akár 6 hónapot is igénybe vehet. A mindhárom részen sikeresen átjutott emberek bekerülnek a SAS-be.

Állóképesség és tájékozódás

A válogatás elsõ részét Dél-Wales hegyeiben tartják, fõleg a Brecon Beaconson. Az idõjárás ott nagyon gyorsan változhat. Számos katona halt meg a válogatás közben, fõleg fagyás miatt. Még az olyan tapasztalt katonák számára is veszélyes, mint Mike Kealy, Mirbat dzsungeleinek egyik hõse, szomorúan bebizonyította. Fagyás miatt halt meg, amikor újra csinálta a válogatást, hogy bizonyítson.

Az elsõ rész az, ahol a legtöbb ember kiesik. Sokkal inkább elutasítás, mint válogatás. Négy héten keresztül felkészítenek a teszt hétre, és az Állóképesség Menetelésre. A tisztek számára két hétig, a nem tisztek számára 3 hetes tanfolyamot tartanak, mert számos jelentkezõ nem ért a térképolvasáshoz és tájékozódáshoz. Továbbá a nem eléggé eltökélt embereket kigyomlálják.

A valódi válogatás az általános harci állóképesség teszt, egy 2 és fél kilométeres futás 13 perc alatt, valamint ugyanakkora távolság egyedül futva kevesebb, mint 11 és fél perc alatt.

Az elsõ héten fõleg a környéken futnak, fel és le a hegyekben könnyû felszerelésben a Bergenben. Térképolvasási és tájékozódási órák szintén beletartoznak ebbe a hétbe. A tájékozódás kis csoportokban zajlik, nappal és éjjel egyaránt. A felszerelés egyre nehezebb lesz a válogatás elõrehaladtával. Szíj nélküli SA80 puskával kell futni a kézben, fel a dombra, majd le onnan.

A harmadik héten már egyedül kell tudniuk tájékozódni térképen megjelölt pontok segítségével. Mindegyik ponton meg kell mutatni a térképen, hol vannak, mielõtt a következõ pontot megkapják. Nem tudják mennyi van még hátra, milyen messze lesz a következõ pont. Senki sem hajtja a jelentkezõket, maguk döntik el, be tudják e fejezni.

Az utolsó hét a vizsga hét.
Minden nap verseny az idõvel, és minden feladat egyre megterhelõbb, ahogy a távolságok és a felszerelés súlya növekszik. Az utolsó nap a legvégsõ vizsga, amikor 60 kilométert kell megtenniük a jelentkezõknek hegyi terepen 20 óra alatt.

Nincs biztos recept a válogatásra. Ne legyünk túledzve a kezdés elõtt.
A kiképzõk javaslata:
– minél gyorsabban mozogjunk
– maradjunk magaslaton, amíg csak lehetséges
– egyenes talajon vagy hegynek lefele kocogjunk
– ne tévedjünk el

Azokat, akik megbuknak a vizsgán, visszairányítják ahhoz az egységhez, ahonnan jött.

Dzsungel tréning

Az elsõ rész után folyamatos képzés következik. Részletes realisztikus kiképzés fegyverhasználatból, robbanószerekbõl, kis alakulatban való járõrözésrõl egy hónapon keresztül.

Nagyon fontos következõ állomás a dzsungel Hat hét a zöld pokolban zuhany vagy borotva nélkül. A SASban nincs pszichológiai teszt. A dzsungelben minden eldõl. Négyfõs szakaszokba osztva, éjjel nappal felügyelve, minden embert alaposan levizsgáztatnak. A navigációs, dzsungel és harci kiképzés után következik a végsõ teszt, amikor a tanultakat helyesen kell alkalmazni. Sok férfi elbukja a dzsungel vizsgát, néha a fele is.

Harci kiképzés

Ismét egy hónapos kiképzés túlélési képességekrõl, szabad ég alatt élve kitérõ és menekülõ taktikákról. Három hétnyi oktatás kihallgatási technikákból olyan emberektõl, akik hadifoglyok voltak, kínozták õket, vagy más hasonló tapasztalattal rendelkeznek.

Az utolsó hét egy túlélési feladat. Ötfõs csoportokban WO11-es nagykabátban meg kell próbálniuk elkerülni a vadászó csapatot (fõleg ejtõernyõsök és ghurkák). A végén minden SAS jelentkezõnek ki kell állnia egy vallatási vizsgát. Bekötik a szemüket, és stressz helyzetben vallatják õket 48 órán keresztül. Fehér zajt is használnak. Egy hétnyi futás, hideg és szomjazás után az elme gyakran trükköket csinál, és a valóság elmosódottá válik. Bármit kérdeznek, csak négy dologgal válaszolhatnak, név, rendfokozat, szám, és születési dátum. Bármilyen kérdésre a következõ választ kell adni: "Erre a kérdésre nem tudok válaszolni"

Az eredeti cikk írójának (Kimura- www.milsim.hu) engedélyével átdolgozta BKSE