A híd túl messze van… Csobánka, 2007. június 29.
A nagysikerû film ihlette játékban csak pár dolog nem egyezett, nem 1944-et írunk, hanem 2007-et, nem arnhemi híd, hanem csobánkai, és nem Montgomery tábornok, hanem Frico tábornok.
A BKSE csapata 2007. június 29-én Csobánkán nagy erõkkel vonult fel, hogy a Bevetés tábor lakóit a legkisebbektõl a legnagyobbakig – akció és élménydús, embert próbáló akcióra ösztönözze.
Munkánkat nagyban segítették a tábort irányító, Irakot és Afganisztánt is megjárt katonai felderítõk, akiktõl számos, olyan hasznos technikát és fogalmat sajátíthattak el a táborlakók, mint a „kettes vagy hármas drill", „tûz-pár", „vízszintes tûzgömb" stb.
A korai megérkezés (reggel 6 óra) és egyeztetés után a "dombtetõ" fedõnevû ponton felépítettük fõhadiszállásunkat, ahonnan Frico tábornok a bevetéseket irányíthatta. Ezután a pályát kezdtük el kiépíteni.
Az elsõ ponton gránáthajítás volt a feladat, miközben folyamatos fedezõ tûzet kellett adni a gránátosnak, mivel élõ erõ is volt a sátorban amit el kellett foglalni. A második ponton a mesterlövészé volt az igazi feladat, õ szerezhetett plusz pontokat a csapatának, a többiek közben a helyszínt biztosították. A harmadik rész volt a legnehezebb. A csapatoknak el kellett jutni a célépületig, ahova az ellenség beásta magát. Az épület elfoglalásában nagy szerepet játszott az a géppuskaállás, amit a táborlakóknak el kellett foglalnia, illetve az ott zsákmányolt MK 249-es géppuska. A Minimi tûzereje lekötötte az instruktorokat, amíg a csapat többi tagja megközelítette az épületet és behatolt. Ezután kellett eljutni a hídig. A csapat egyig része biztosította a hídfõállást, a többiek pedig átkeltek a hídon, ahol a füst és gránáttámadás közben megszerezték a zászlót! A feladat végeztével egymást fedezve kellett visszavonulniuk a kezdõpontig.
A berendezkedés után rövid reggeli, majd eligazítás kezdõdött a táborlakók részére. 10 órakor indítottuk el az elsõ csapattal az akciót, 5-6 fõs csapatok indultak – összesen 10 – akiknek egy õrmester irányításával kellett leküzdeni a fent felsorolt akadályokat. Az idõjárás kellemes volt (35 fok a tûzõ napon), instruktoraink szintén kemény kiképzést kaptak, akik teljes felszerelésben támadtak és vonultak vissza hegynek fel, hegynek le 10szer. A résztvevõk hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat a feladatok megoldásába. Délután 5 órára az utolsó csapat is végzett a pályán. Kemény harc volt, bátorságuk legyen példa mások szemében.
A nap számunkra mégis legizgalmasabb része a programok levonulása után a katonai felderítõk versus profi airsoftos összecsapás volt, ami tanulságul szolgált mind a két csapat részére. Például, hogy a szervezet-begyakorolt támadás milyen hatékony is lehet, de azért egy hátvéd soha nem árt és nézz mindig a hátad mögé…