A leszállás – az ugrás utolsó, koncentrációt igénylő szakasza
Az ejtőernyő sikeres nyitásával még nem ér véget az ugrás. A szabadesést követően egy újabb, komoly figyelmet igénylő szakasz kezdődik: biztonságosan vissza kell jutni a repülőtér fölé, meg kell tervezni a leszállási kört, majd a megfelelő irányból és sebességgel végre kell hajtani a leszállást.
A felkészítés során a tanuló már a felszállás előtt megkapja a leszálláshoz szükséges legfontosabb információkat. Meghatározzák a tervezett leszállási irányt, valamint azt is, hogy bal vagy jobb iskolakörben kell megközelíteni a kijelölt leszállóterületet.
Ennek egyik legfontosabb célja, hogy a levegőben egyszerre tartózkodó ejtőernyősök mozgása kiszámítható legyen. Ha mindenki azonos rendszer szerint építi fel a megközelítést, elkerülhető, hogy a leszálláshoz készülő ejtőernyősök egymással szemben vagy egymást keresztezve repüljenek.
A felszállás előtt meghatározott leszállási irány azonban nem feltétlenül marad változatlan. Miközben a repülőgép emelkedik, a szél iránya megváltozhat. A földön ezért egy jól látható jelzés – jellemzően egy leszállási irányt mutató nyíl – segíti az ejtőernyősöket. Ennek helyzetét szükség esetén az aktuális szélviszonyoknak megfelelően módosíthatják.
Az ernyő kinyílása után ezért nem elegendő arra hagyatkozni, amit még a földön megbeszéltünk. Tájékozódni kell, meg kell keresni a repülőteret és a leszállóterületet, ellenőrizni kell a leszállási irányt, valamint figyelni kell a szélre is. Ebben a földi széljelző – a szélzsák – szintén fontos támpontot ad. A leszállás utolsó szakaszát lehetőség szerint szembeszélben hajtjuk végre.
Az ernyőnyitást követően azt is fel kell mérni, hogy az ejtőernyős a repülőtérhez képest hol helyezkedik el, és innen hogyan tud biztonságosan eljutni az iskolakör megfelelő pontjára. A cél nem az, hogy a lehető legrövidebb úton érjük el a leszállóhelyet, hanem hogy megfelelő magasságban, tervezetten kapcsolódjunk be a leszállási körbe.
A repülőtér használatának szabályait ugyancsak ismerni kell. Az ejtőernyősöknek kerülniük kell a repülőgépek számára kijelölt mozgási és leszállási területeket, és az adott repülőtér helyi eljárásai szerint kell közlekedniük. A levegőben egyszerre jelen lévő ejtőernyősök és légijárművek biztonságos elkülönítése ezért nemcsak a leszállás pillanatában, hanem az egész ugrási üzem során fontos.
Maga a leszállás mozdulatsora első látásra viszonylag egyszerű, a megfelelő végrehajtása azonban pontos időzítést igényel. A végső megközelítés során az ernyőnek megfelelő repülési sebességre van szüksége. A tanuló ezért az oktatáson meghatározott megközelítési konfigurációban repül, majd a talajhoz közeledve megkezdi a kilebegtetést.
A kilebegtetés során az irányítózsinórok megfelelő ütemű és szimmetrikus lehúzásával csökken a kupola előre- és süllyedési sebessége. A cél az, hogy az ernyő energiáját kihasználva közvetlenül a talaj felett csökkenjen le annyira a sebesség, hogy a földet érés kontrollált legyen.
Különösen fontos, hogy a két irányítózsinórt azonosan és szimmetrikusan kezeljük. Ha az egyik oldalt lényegesen jobban lehúzzuk, az ernyő fordulni kezdhet, ami kis magasságban már komoly veszélyforrást jelenthet. A leszállás utolsó szakaszában ezért nemcsak az időzítés, hanem a mozdulat egyenletessége is meghatározó.
A tanulók által használt nagyobb felületű ejtőernyők ezen a ponton is segítséget jelentenek. Nyugodtabb repülési tulajdonságaik és alacsonyabb terhelésük miatt több időt biztosítanak a helyzet felismerésére és a megfelelő mozdulat végrehajtására.
A tapasztalat növekedésével az ejtőernyős később – megfelelő képzettség és fokozatos átmenet mellett – kisebb, dinamikusabb kupolákat is használhat. Ezek gyorsabban repülnek, és kezelésük, valamint leszállításuk nagyobb pontosságot követel. Éppen ezért az ernyőméret csökkentése nem önmagában cél: annak mindig együtt kell haladnia az ejtőernyős tudásával és tapasztalatával.
Egy ugrás tehát nem az ernyő kinyílásával ér véget. A biztonságos földet éréshez ugyanúgy szükség van előzetes tervezésre, helyzetfelismerésre, magasságtudatra és begyakorolt mozdulatokra, mint a szabadesés során. A jó leszállás már több száz méterrel a föld felett elkezdődik.