Hírek
Az első ugrás már a földön elkezdődik
Egy ejtőernyős első ugrása nem akkor kezdődik, amikor kinyílik a repülőgép ajtaja. Hosszú és alapos felkészülés előzi meg azt a pillanatot, amikor először elhagyja a repülőgépet. A folyamat az elméleti oktatástól a szélcsatornás gyakorláson át egészen a repülőtéri felkészítésig vezet.
A Magyar Bázisugró és Ejtőernyős Sportegyesülettel együttműködve mi is közreműködünk abban a felkészítési folyamatban, amelynek végén a hallgatók eljuthatnak életük első ejtőernyős ugrásáig.
A felkészítés egy kétnapos elméleti tanfolyammal kezdődik. A hallgatók megismerkednek az ejtőernyőzés alapjaival, a felszerelés működésével, az ugrás teljes folyamatával, a biztonsági szabályokkal, valamint a normál és rendellenes helyzetekben követendő eljárásokkal. Az elméleti képzés azért különösen fontos, mert az első ugrás előtt nem elég tudni, mit kell tenni: azt is érteni kell, hogy az ugrás egyes szakaszaiban mi történik, és egy váratlan helyzetben hogyan kell reagálni.
A kétnapos tanfolyamot elméleti vizsga zárja, amelyen a leendő ejtőernyősöknek számot kell adniuk a megszerzett tudásukról.
Az elméleti alapok megszerzése után következik a szélcsatornás felkészítés. Ennek egyik legfontosabb célja, hogy ne a repülőgépből történő első kiugráskor találkozzanak először azzal az érzéssel, amikor a nagy sebességű légáramlás tartja a testüket. Ellenőrzött körülmények között megtanulják a helyes szabadeső testtartást: hogyan tartsák a karjukat és a lábukat, hogyan homorítsanak, és miként őrizzék meg stabil testhelyzetüket. A szélcsatornában azt is megtapasztalhatják, hogy a levegőben már egészen apró mozdulatoknak is jelentős hatásuk van. Megtanulják, hogyan tudják testük helyzetével befolyásolni a mozgásukat, korrigálni a pozíciójukat és „közlekedni” a levegőben.
Mire elérkezik az első valódi szabadesés, maga a közeg és az alapvető mozgás már nem lesz teljesen ismeretlen.
A következő szakasz a repülőtéri gyakorlati felkészítés. Itt a hallgatók begyakorolják azokat a feladatokat és eljárásokat, amelyekre a levegőben szükségük lehet.
Ennek része a leoldózár-vizsga is. A cél, hogy egy esetleges rendellenes helyzetben ne akkor kelljen először végiggondolni a szükséges teendőket, hanem a megfelelő mozdulatsor már begyakorolt legyen. Ezt nem csak a hallgatóknak, hanem minden ejtőernyősnek évente meg kell csinálnia.
Ezután következik a repülőgép elhagyásának gyakorlása. A földön részletesen bemutatják, hogyan kell elhelyezkedni az ajtóban, milyen testhelyzetet kell felvenni, hogyan történik a kiugrás, és mit kell tenni a gép elhagyását követő pillanatokban.
Amikor az elméleti képzés, a vizsga, a szélcsatornás gyakorlás és a repülőtéri felkészítés is megtörtént, elérkezik az a pillanat, amelyre az egész folyamat irányult.
A hallgatók beszállnak a repülőgépbe és felszállnak életük első ejtőernyős ugrására.
A BKSE ebben a többlépcsős felkészítési folyamatban közreműködve segíti, hogy a résztvevők megfelelő előkészítést követően juthassanak el az első ugrás különleges élményéig.
16 évvel ezelőtt Bedfordban – amikor először beléptünk a szélcsatornába
Tizenhat évvel ezelőtt, 2010-ben utaztunk ki először az angliai Bedfordba, hogy kipróbáljunk valamit, ami akkor még számunkra is újdonságnak számított: a szélcsatornás repülést.
Ejtőernyősként természetesen ismertük a szabadesés érzését. A szélcsatorna azonban egészen más lehetőséget kínált. Nem kellett repülőgép, nem kellett 3000–4000 méterre emelkedni, nem volt kiugrás és kupolázás. Beléptünk egy függőleges csőbe, alattunk pedig olyan sebességgel áramlott felfelé a levegő, hogy ugyanazokat a mozdulatokat gyakorolhattuk, amelyeket odafent, szabadesés közben.
Ma már mindez természetes része az ejtőernyős sportnak. 2010-ben azonban egészen más világ volt.
Bedford – egy különleges hely az ejtőernyőzés történetében
A Bodyflight Bedford nem egyszerűen egy szórakoztatóközpont számára épített szélcsatorna volt.
A hely története egészen az 1950-es évekig nyúlik vissza. Bedford mellett működött a brit Royal Aircraft Establishment egyik fontos repülési kutatóközpontja. Az itt található Vertical Spinning Tunnel eredeti feladata természetesen nem emberek reptetése volt: repülőgépmodelleken vizsgálták vele a dugóhúzó kialakulását és az abból történő kivétel lehetőségeit.
Az eredeti berendezésben egy nyolclapátos ventilátor mozgatta a levegőt, amelyet egy 1500 lóerős villanymotor hajtott. A függőleges kialakítás azért volt különleges, mert a felfelé áramló levegőben a modellek szabadon mozoghattak – tulajdonképpen ugyanazon fizikai elv alapján, amely évtizedekkel később az emberek „repülését” is lehetővé tette.
Az egykori kutatóberendezésből végül 2005-ben született meg a Bodyflight Bedford.
És nem akármilyen szélcsatorna.
A repülőtér átmérője megközelítőleg 5 méter, használható magassága körülbelül 8 méter volt. A rendszer akár 290 km/h körüli légsebességet is képes volt előállítani. Megnyitásakor a világ legnagyobb ejtőernyős szélcsatornájaként emlegették.
Ez az 5 méteres átmérő ma is tekintélyes méretnek számít.
A hely, ahová a világ legjobb ejtőernyősei jártak
Bedford hamar sokkal több lett egyszerű élményközpontnál.
Az ejtőernyősök felismerték, hogy a szélcsatornában olyan mennyiségű szabadesés-időt lehet koncentráltan megszerezni, amelyhez hagyományos ugrásokból rengeteg repülésre lenne szükség.
Egy 60 perces szélcsatornás edzés ugyanis valóban 60 perc repülést jelent.
Ha ugyanezt hagyományos, körülbelül 50–60 másodperces szabadesésű ejtőernyős ugrásokból szeretnénk összegyűjteni, nagyságrendileg 60–70 ugrásra lenne szükség.
Ráadásul a csatornában nincs repülőgépre várakozás, emelkedés, kupolázás, földet érés és újabb felszállás. A gyakorlás szinte folyamatos.
Ez alapjaiban változtatta meg az ejtőernyős képzést.
Bedfordban világversenyeket is rendeztek. A 2000-es évek második felében az Indoor Skydiving World Challenge a világ legjobb formaugróit vonzotta ide, és a csatorna egy időre a nemzetközi ejtőernyős közösség egyik legismertebb találkozóhelyévé vált.
Mi 2010-ben jutottunk el ide először
Amikor 16 évvel ezelőtt először beléptünk a bedfordi csatornába, még messze nem létezett olyan sűrű szélcsatorna-hálózat Európában, mint napjainkban.
Számunkra elsősorban egy új edzésmódszer kipróbálásáról szólt az út.
A szabadesésben megszokott mozdulatokat hirtelen kontrollált körülmények között lehetett ismételni. Egy apró kézmozdulat, a lábak helyzete, a medence néhány centiméteres elmozdítása azonnal érezhetővé vált.
Ha valami nem sikerült, nem kellett újra behajtani az ejtőernyőt és felszállni egy repülőgéppel.
Néhány másodperc múlva újra meg lehetett próbálni.
Talán ez a szélcsatornás képzés egyik legnagyobb ereje: rendkívül gyors visszacsatolást ad.
Azóta teljesen megváltozott a világ
Ami 2010-ben még különleges utazásnak számított, mára globális iparággá fejlődött.
A különböző nemzetközi adatbázisok eltérően számolják a működő, privát, katonai, bezárt és építés alatt álló létesítményeket, de ma már több száz vertikális szélcsatorna található világszerte.
Csak Európában több tucat működik.
Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, Belgiumban, Olaszországban, Ausztriában, Csehországban és számos más országban találhatunk modern csatornákat. Magyarországon is megjelent ez a technológia: Budapesten 2013-ban nyílt meg a Skyward 4,1 méteres repülőtérrel.
A modern létesítmények jelentős része úgynevezett recirkulációs rendszerű. A levegőt nem egyszerűen kifújják a szabadba, hanem egy zárt rendszerben újra és újra visszavezetik a repülőtér alá.
A technológia közben elképesztő fejlődésen ment keresztül.
Ma már vannak 5 méternél nagyobb átmérőjű repülőterek is. Abu-Dzabiban a CLYMB repülőkamrája közel 10 méter átmérőjű, ami egészen más dimenziót jelent, mint a korábbi generációk csatornái.
A szélcsatorna ma már nem csak az ejtőernyősök gyakorlótere
Az elmúlt másfél évtizedben egy másik érdekes változás is végbement.
A szélcsatornás repülés részben levált az ejtőernyőzésről.
Megjelent egy olyan generáció, amelynek tagjai előbb tanultak meg a csatornában repülni, mint ahogy életükben először ejtőernyővel kiugrottak volna egy repülőgépből.
Kialakultak saját versenyszámok, saját edzésmódszerek és egészen elképesztő technikai szintet képviselő versenyzők.
A belly és formation skydiving mellett megjelent és hatalmasat fejlődött a freefly, a dynamic flying és számos más repülési stílus.
A szélcsatorna így egyszerre lett élmény, önálló sport és professzionális ejtőernyős oktatási eszköz.
Bedford története közben véget ért
Van ebben a történetben egy érdekes fordulat.
Miközben világszerte sorra épültek az újabb és modernebb szélcsatornák, az a hely, ahol mi 2010-ben először találkoztunk ezzel a világgal, végül bezárt.
A Bodyflight Bedford – későbbi nevén Twinwoods Adventure – 2022 áprilisában fejezte be működését.
Maga az épület azonban jóval több egy bezárt sportlétesítménynél. Az egykori Vertical Spinning Tunnel a brit repüléstörténet emléke: egy olyan mérnöki létesítmény, amely előbb repülőgépek fejlesztését szolgálta, majd évtizedekkel később ejtőernyősök ezreit tanította repülni.
Hétvégi formaugrások Börgöndön
Nagyalakzat-tábor – építés és biztonságos bontás
Folytatjuk nagyalakzat-táborunk bemutatását: ezúttal két videón keresztül mutatjuk meg a nagyalakzat egyik lehetséges felépítési módját, valamint a nyitás előtti biztonságos bontás folyamatát.
Az első videón egy nagyalakzat felépülését láthatjuk. Először a belső alap épül fel, miközben a külső kör tagjai kivárják, hogy az alakzat központi része stabilan összeálljon. Csak ezt követően kezdik meg a bekötéseket.
A feladat egyik legfontosabb része az alakzat stabilitásának megőrzése és a sebességkülönbségek megfelelő kezelése. Az összekötött alap már fékeződik, miközben a még szabadon zuhanó egyéni ejtőernyősök sebessége ennél jóval nagyobb lehet. A csatlakozáshoz ezt a relatív sebességet fokozatosan közel nullára kell csökkenteni. Ehhez megfelelő rutinra, pontos reflexekre és sok gyakorlásra van szükség.
A második videó a nagyalakzat biztonságos bontását mutatja be. A nyitási magassághoz közeledve a résztvevők előre meghatározott sorrendben hagyják el az alakzatot. Elsőként a külső kör válik le körülbelül 1500 méteres magasságban. Minden résztvevő az előzetesen, még a földön meghatározott és begyakorolt irányba távolodik el a nagyalakzattól.
A belső kör eközben még együtt marad, majd körülbelül 1300–1200 méteres magasságban kezdi meg a bontást és az eltávolodást.
A cél, hogy az ernyőnyitás előtt megfelelő horizontális és vertikális elkülönülés alakuljon ki a résztvevők között. Minél nagyobb a biztonságos távolság, annál kisebb annak veszélye, hogy a nyíló ernyők egymás közelébe kerüljenek. Az ernyő nyitási folyamatának megkezdése után annak mozgása már csak korlátozottan befolyásolható, ezért a szükséges elkülönülést még a nyitás előtt kell megszerezni.
A megfelelő távolság azért is alapvető, hogy egy esetleges vészhelyzetben minden ugrónak elegendő helye és ideje maradjon a szükséges vészhelyzeti eljárások végrehajtására, beleértve a tartalék ernyő használatát is.
A nagyalakzat biztonsága tehát nemcsak a pontos felépítésen múlik: ugyanilyen fontos a fegyelmezett bontás, az előre meghatározott irányok betartása és a megfelelő elkülönülés megszerzése.
Bélának
Ezt a videót barátunknak és sporttársunknak, Bélának ajánljuk – szeretettel, a BKSE közösségétől. ♥
Újra a nagy alakzatoké volt a főszerep
Ismét nagy alakzatos gyakorlást tartottunk, ahol ezúttal kiemelt figyelmet fordítottunk a stabil, fogott kiugrásokra, valamint arra, hogy a levegőben az alakzat a lehető legrövidebb idő alatt felépüljön.
A nagy alakzatos ugrásoknál minden másodperc számít. Minél stabilabban és rendezettebben hagyják el az ugrók a repülőgépet, annál kevesebb időt kell a levegőben a helyezkedésre és a nagyobb távolságok leküzdésére fordítani. A jól végrehajtott, fogott kiugrásokkal az alakzat egy része már közvetlenül a gépelhagyás után összeállhat, ami jelentősen gyorsítja a teljes formáció felépítését.
A gyakorlás során több különböző alakzatot is építettünk, folyamatosan finomítva a kiugrás sorrendjét, az egymáshoz viszonyított pozíciókat, a megközelítést és a dokkolást. Ezek a gyakorlatok nemcsak technikailag fontosak: nagy alakzatban minden ugrónak pontosan ismernie kell a saját helyét és feladatát, miközben végig figyelnie kell a körülötte dolgozó társaira is.
Ezúttal azonban az időjárás nem könnyítette meg a munkánkat. A réteges felhőzet miatt folyamatosan alkalmazkodnunk kellett a körülményekhez. Felhőben alakzatot építeni nem lehet és nem is biztonságos: a látótávolság rendkívül gyorsan akár nullára is csökkenhet, miközben az alakzatot megközelítő ugrók között jelentős sebességkülönbség alakulhat ki. Ilyen körülmények között az ütközés kockázata lényegesen megnő.
Amikor felhőrétegbe érünk, meg kell várnunk, amíg átzuhanunk rajta, és csak megfelelő látási viszonyok között folytathatjuk az alakzat építését. Ezzel értékes másodperceket veszítünk az egyébként is rövid szabadesési időből, de a biztonság minden esetben elsődleges.
A nagy alakzatok sikerének alapja a precíz kiugrás, a sebesség kontrollja, a pontos megközelítés, a fegyelmezett dokkolás és mindenekelőtt a biztonság. Minden ilyen gyakorlással egy újabb lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy egyre nagyobb és összetettebb formációkat tudjunk gyorsan, pontosan és biztonságosan felépíteni.Sikeresen zárult a 2026-os Wingsuit és Csúsztató Magyar Nemzeti Bajnokság
Az idei bajnokság komoly mezőnyt vonultatott fel: a wingsuit és tracking kategóriákban összesen 30 versenyző állt rajthoz. A pénteki nap a regisztráció, a GPS-szel mért gyakorlóugrások és a versenyre való felkészülés jegyében telt, majd szombat reggel a kötelező briefinget követően megkezdődtek a versenyugrások.
A precíz szervezésnek köszönhetően két teljes versenygép, előre kialakított gépbeosztás és másfél óránként tervezett felszállások segítették, hogy a nagyszámú mezőny ugrásai gördülékenyen kövessék egymást. A versenyzők teljesítményét GPS-készülékek segítségével rögzítették és értékelték.
A wingsuit verseny során több különböző repülési feladatban kellett bizonyítani. A versenyzők távolság, sebesség és idő alapján mérték össze tudásukat: 3000 és 2000 méter közötti magasságvesztés során kellett a lehető legnagyobb vízszintes távolságot, legnagyobb átlagsebességet, illetve leghosszabb levegőben töltött időt elérni. A tracking kategóriában ugyancsak GPS-adatok alapján értékelték a teljesítményeket.
Egy ilyen bajnokság azonban jóval többről szól, mint a helyezésekről. A dunaújvárosi hétvége ismét megmutatta az ejtőernyős közösség egyik legjobb oldalát: barátok, sporttársak és versenytársak találkoztak egy reptéren, ahol a komoly koncentráció és a versenyszellem mellett végig megmaradt a jó hangulat és az egymás iránti tisztelet.
Külön öröm, hogy a sűrű program és a nagyszámú ugrás mellett a rendezvény balesetmentesen zajlott le, a versenyzők pedig biztonságosan teljesítették a feladatokat.
Gratulálunk egyesületünk versenyzőjének a Wingsuit Open kategóriában elért 7. helyezéshez, és természetesen valamennyi indulónak a teljesítményéhez!
Köszönjük a szervezők, a versenybírók, a pilóták, a földi személyzet és minden közreműködő munkáját, akik nélkül egy ilyen összetett verseny nem valósulhatna meg.
Gratulálunk mindenkinek, és további sok szép, biztonságos ugrást kívánunk!Egy délután, ami az élményekről szólt
A nyári szünet rengeteg élményt tartogat a gyerekek számára, de sajnos nem mindenki jut el táborba vagy szervezett nyári programokra. Ezért ezúttal olyan gyerekeknek szerveztünk egy közös délutánt, akiknek ezen a nyáron nem volt lehetőségük részt venni nyári táborban.
A programot úgy állítottuk össze, hogy a gyerekek többféle sportággal is megismerkedhessenek. Íjászkodtunk, és az íjászat alapjairól, eszközeiről és technikájáról is tartottunk egy rövid bemutatót. Emellett szó esett az ejtőernyőzésről és a lovaglásról is, így a gyerekek egészen különböző sportágak világába pillanthattak be.
A szakmai programok mellett természetesen a játék sem maradhatott el. Bár igyekeztünk minél érdekesebben bemutatni a különböző sportokat, a nap legnagyobb sikere végül kétségtelenül az ugrálóvár lett. A gyerekek birtokba vették, és szinte megállás nélkül ment a mászás, csúszás és ugrálás.
Számunkra azonban nem az volt a legfontosabb, hogy melyik program bizonyult a legnépszerűbbnek. Sokkal inkább az, hogy sikerült egy olyan délutánt teremtenünk, ahol a gyerekek játszhattak, mozoghattak, új dolgokat próbálhattak ki és közösen szerezhettek élményeket.
Örülünk, hogy egy tartalmas, vidám délutánt tudtunk biztosítani számukra, és egyben néhány szabad órát a szülőknek is. Reméljük, hogy a gyerekeknek ez a nap egy szép nyári emlék marad.A nagyalakzatok mögött rengeteg munka áll – és bárki elindulhat ezen az úton
Amikor valaki lát egy látványos ejtőernyős nagyalakzatot, könnyen azt gondolhatja, hogy ez kizárólag a legjobbak kiváltsága. A valóság azonban az, hogy minden egyes sikeres formáció mögött hosszú évek tanulása, gyakorlása és folyamatos fejlődése áll. Ezek nem egyszeri események, hanem több hétvégén át tartó, az időjáráshoz alkalmazkodó szakmai felkészülések, ahol újra és újra gyakoroljuk a formációrepülést, elemezzük az ugrásokat, fejlesztjük technikánkat és még nagyobb hangsúlyt fektetünk a biztonságra.
Bár csapatunk tagjai tapasztalt ejtőernyősök, számunkra is elengedhetetlen a rendszeres gyakorlás. A nagyalakzatos ugrások rendkívüli pontosságot, fegyelmet és összehangolt csapatmunkát igényelnek. Ez egy olyan sport, ahol a fejlődés soha nem ér véget – mindig van mit tanulni, mindig lehet még jobbá válni.
A projektünk egyik legfontosabb célja azonban nem csupán a saját fejlődésünk, hanem az ejtőernyőzés népszerűsítése Magyarországon. Szeretnénk megmutatni, hogy ez a sport nem egy elérhetetlen világ, hanem egy olyan közösség, amely nyitott az új érdeklődők felé.
Ha mindig is kíváncsi voltál arra, milyen érzés repülni, vagy akár komolyabban is érdekel az ejtőernyőzés, ne gondold, hogy késő lenne elkezdeni. Minden tapasztalt ejtőernyős ugyanott kezdte: az első tandemugrással, az első tanfolyammal és az első önálló ugrással.
Mi hiszünk abban, hogy a megfelelő oktatóval, kitartással és fokozatos fejlődéssel bárki eljuthat arra a szintre, hogy egyszer egy ilyen nagyalakzat tagjaként repüljön az égen.
Ha szeretnél többet megtudni az ejtőernyőzésről, vagy nem tudod, hol és hogyan érdemes elkezdeni, keress bennünket bizalommal! Szívesen segítünk eligazodni, ajánlunk megbízható oktatókat és képzési lehetőségeket, valamint megosztjuk saját tapasztalatainkat is.
Reméljük, hogy a most elkészült videónk nemcsak a nagyalakzatos ugrások szépségét mutatja meg, hanem azt is, hogy milyen összetartó közösség, kitartás és folyamatos tanulás áll minden sikeres ugrás mögött.
Találkozunk az égben!A leghosszabb nap, a legtöbb ugrás – Dunaújvárosban
Június 21-én, az év leghosszabb napján a Dunaújvárosi Repülőtéren (LHDV – Baracs) rendezték meg a „Legtöbb ugrás napját”, ahol 1500 és 4000 méteres felszállásokkal igyekeztek a lehető legtöbbet kihozni a napból.
A BKSE számára a legkülönlegesebb élményt már az első gép tartogatta: reggel 4:44-kor indultunk 4000 méterre, még szinte teljes sötétségben. Ahogy emelkedtünk, lassan világosodni kezdett a horizont, így az ugrás után már a napfelkelte fényeiben ereszkedhettünk a föld felé. Egészen különleges érzés volt sötétben felszállni, majd egy új nappal együtt visszaérkezni.
A hajnali kezdést követően egész nap egymást váltották az 1500 és 4000 méteres körök, így valóban méltó módon használtuk ki az év leghosszabb napját.
Köszönjük a szervezőknek, a pilótáknak és mindenkinek, aki hozzájárult a program megvalósításához és lehetővé tette, hogy a BKSE ejtőernyősei is részesei lehessenek ennek a különleges élménynek.
Hosszú nap, sok felszállás, sok ugrás – nekünk pedig egy felejthetetlen napfelkelte 4000 méterről.
